Szolnoki csapatunk tagjai

„Hitelesség, bizalom és csapatösszetartás”

Korábban a Plazma Center plazmaadóit kértük fel, mondják el nekünk az indíttatásuk okát és a tapasztalataikat arról, hogy miért lettek plazmaadók. Most a kollégáinkat kérdeztük meg ugyanerről, hiszen mindkét centrumunkban szép számmal vannak plazmaadó munkatársak és úgy véljük, fontos gondolatokat fogalmaztak meg! Fogadjátok szeretettel a szolnoki kollégáink történeteit!

Kriszti: A Plazma Center legelső és immáron 6-szoros plazmaadójaként, büszke vagyok arra, hogy a nyitást megelőzően én voltam – ha fogalmazhatok így – a tesztalany. 🙂 Mivel a termelésen dolgozom, ezért a plazmaadást össze kell egyeztetnem a napi rutinnal, hiszen nehezebb dobozok emelése, pakolása a plazmaadást követően tilos. Azért is jelentkeztem elsőként, mert már 2 alkalommal műtöttek, és úgy éreztem, segítenem kell, viszonoznom kell a korábban kapott segítséget. Alapvetően tudatosan étkezem, viszont a bőséges vízivásra nagyon odafigyelek a plazmaadást követő és utáni 2-3 napban, hiszen tudom, a kollégáim nem viccből hangsúlyozzák ennek fontosságát.

Melinda: Azért lettem plazmaadó, hogy pontosan tudjam és értsem, mi történik a donorokkal. Nem elégedtem meg az elméleti információkkal, a gyakorlatban is szerettem volna megtapasztalni, hogy mikor mi történik, mit érzek közben, hiszen hogyan lehetnék igazán hiteles, ha nem szereztem volna saját tapasztalatokat szó szerint a saját bőrömön?! 🙂 Úgy érzem, akkor tudom valóban jól végezni a munkámat – amibe ugyanúgy beletartozik a donorokkal való egyéni-személyes foglalkozás is –, ha közben megbíznak bennem. Ezt megtapasztalni pedig nagyon jó érzés. A plazmaadás (már a 15. alkalmon is túl vagyok) utáni feldobottság érzésről nem is beszélve, hiszen ezek a pozitív hatások összeadódnak nálam. Az pedig csak hab a tortán, hogy segít-rászoktat a tudatos étel-ital választásra.

Anikó: Ki akartam próbálni, hogy tudjam, miről beszélek, mert azt gondolom, így lehetek hiteles a donorok szemében. Mivel 25 éven keresztül egy klinikán dolgoztam, ahol napi szinten tapasztaltam meg, mekkora szükség van az albuminra (fehérjevesztés vagy- hiány során ezzel a készítménnyel próbálják a későbbi súlyosabb szövődmények kialakulását megelőzni), illetve a műtéteknél a friss-fagyasztott plazmára, úgy éreztem, nekem is segítenem kell! Az első plazmaadás után egyszerűen függő lettem, mert minden alkalommal energikusabbnak érzem magam tőle. Ráadásul a klinikán töltött időszak alatt nagyon elszoktam a rendszeres vízivástól, így plazmaadóként újra tanulok inni, és annak érdekében, hogy az értékeim is rendben legyenek az elegendő fehérjebevitelre is figyelek. 16-szoros plazmaadóként így elmondhatom, hogy mások segítése mellett végre saját magamra is jobban odafigyelek! Ezért csak ajánlani tudom annak, aki plazmaadáson gondolkozik, hogy tegye félre a félelmeit, főleg a tűvel kapcsolatosakat, ne gondoljon rá, hiszen ez a fejben dől el, mert megéri. 🙂

Norbi: Bár egy picit tartottam a tűtől, mégis kíváncsiságból lettem plazmaadó, hiszen szerettem volna megtapasztalni a folyamatot, azaz a folyamatnak ezt a részét is. Én alapvetően már a levett plazmával, azaz gyakorlatilag a feldolgozásra kész “termékkel” foglalkozom a termelésen. Bár az első élményem pozitív volt, inkább rendszertelen, mint rendszeres plazmaadó vagyok, de ismerem a kollégáimat és maximálisan bízom a tudásukban és a tapasztalatukban. Kedvességükkel és tudásukkal ők segítettek fejben helyretenni az aggályaimat és pozitív élménnyé tenni az első plazmaadásomat. 🙂

Andi: A kollégák példáján felbuzdulva lettem én is plazmaadó, és mivel az első alkalom során pozitív tapasztalatokat szereztem, nem volt kérdés számomra, hogy rendszeres plazmaadó legyek. Mára már a 13. plazmaadásomon is túl vagyok. Az első pár alkalom után azon kaptam magam, hogy a szervezetem egyszerűen igényli a plazmaadást, így igyekszem úgy alakítani a beosztásomat, hogy jusson idő plazmaadásra is. Ráadásul úgy érzem, hogy kifejezetten csapatépítő hatása van annak, hogy a kollégáimmal egymásnak segítünk a plazmaadás előtti előkészületekben és közben még tapasztalatokat is tudunk cserélni.

Tomi: Engem is a kollégák példája ösztönzött arra, hogy kipróbáljam, milyen is plazmaadónak lenni. És egyáltalán nem bántam meg, mert minden alkalom után úgy érzem, én is segíthettem ezzel valakinek. Ráadásul a csapat összekovácsolásában is segített, hiszen nagyon jó úgy zárni egy-egy munkanapot, hogy a kollégák is csatlakoznak, és együtt nevetünk, sztorizunk a közös plazmaadás alatt. Teljesen más érzés így hazamenni munka után.

Kedves Kollégáink! Ezúton is köszönjük Nektek, hogy nemcsak a munkátokkal segítetek másokon, hanem saját példátokkal is! Nagyon büszkék vagyunk Rátok is és minden kedves Plazmaadónkra! Köszönjük Mindannyiótoknak, egyszerűen szuperek vagytok! 🙂